lepkevadász (törölt):
Tegnapelőtt a fiam elcipelt ide, a földszinten nem volt hely. Az első emeleten csaknem akkora tere... (2013.09.18. 11:12)Hofbräuhaus, a világ leghíresebb kocsmája
Különleges Sörök Boltja:
Jó hír: Az eredeti Paulaner sör, folyamatosan kapható az Adria Sétányon, Zuglóban.
www.facebook.c... (2012.05.15. 11:21)Barnabás testvér főzete
Különleges Sörök Boltja:
Jó hír: Az eredeti Kelt sör, folyamatosan kapható az Adria Sétányon, Zuglóban. Dobozos, és 1,5 lit... (2012.05.15. 11:18)Hamis a Kelta, de jól csinálja
Különleges Sörök Boltja:
Jó hír: Ismét állandóan kapható, a teljes Primator-család!!! (7 féle kiválóság.) Az Adria Sétány 8... (2012.05.15. 11:15)24, a sörök Tokaji Aszúja
A kevesebb, mint 25 éves múltra visszatekintő Titanic Brewery-t az a Keith Bott alapította, aki jelenleg a SIBA, a Független Sörfőzdék Szövetségének elnöke.
Az ócska név, a slampos reklámanyagok, az erőltetett cégarculat miatt sok jót nem vártam az Iceberg-től, ehhez képest pozitív meglepetést okozott. A Titanic egyik húzóterméke az Iceberg (a másik a Stout), 2002-2008 között minden évben bezsebelt legalább egy jelentős elismerést.
Szép, kissé élesztős hab, finom citrusos illat jellemzi. Búzamalátát is tartalmaz. Keményen komlós, száraz ízű pale ale, amit öröm értékelni, hiszen kedveljük a stílust, de a díjesőt kissé túlzottnak tartjuk, még akkor is, ha minden Elnök Úrnak maga felé hajlik a keze.
A Hook Norton Double Stout-ja az igazán kellemes emlékeink egyike, így a Hooky Gold-tól is sokat vártunk. A kétféle angol mellett egy amerikai komlófajtát is tartalmazó sör eredetileg egyetlen alkalomra, a 2006-os CAMRA fesztiválra készült, de az egyértelműen sikeres fogadtatás miatt 2007-től folyamatosan a választékában tartja a sörgyár, sőt üveges változatban is forgalomba hozta. Tartós, krémszerű habja meglepő egy világos ale-től. Íze zamatosan telt, gyümölcsös - leginkább citrom és grapefruit érezhető-, igazán frissítő, karakteresen komlós. Utóíze férfiasan száraz.
A Badger Brewery sörei általában jellegzetes borzos kölsővel operálnak, ezúttal azonban vadászgörényeket is bevontak a dizájnba - utalva a sör eredetére.
A Fursty Ferret eredetileg egy Gribble Inn nevű családi kocsma apró sörfőzdéjében készült: amit az öreg Gribble főzött, azt Rose Gribble helyben el is adta. Váratlan vendégként a vadászgörények is rákaptak a friss házisörre, rendszeresen megdézsmálták - ennek apropóján született tesztalanyunk neve. A történet akár középkori is lehetne, de nem az: a Gribble Inn 1980-ban nyitott.
A modern palackozási technológiának köszönhetően az eredeti receptúra szerint készült sört már nemcsak az apró Oving faluban járók fogyaszthatják.
A gyömbér-borostyán színű, szénsavas, mégis gyenge habot mutató sör malátás-virágos illatú. Íze is inkább malátás, csak enyhén komlós, könnyed, lecsengése gabonás,gyümölcsös és világos lagerekre emlékeztető. A Fursty Ferret egy simulékony, tisztességes, jó közepes sör. Üveges verzióban fogyasztottuk, alkoholtartalma 4,4%.
A brit sörpiac forgalma az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent, 2008-ban radikális, 7-8%-os esést szenvedtek el a gyártók. Az elmúlt 10 évben több mint 30 sörgyár zárt be, 2008 végén erre a sorsra jutott a nagy múltú, 1822 óta működő leeds-i Tetley's is.
A hanyatlás már '98-ban kezdődött, amikor a Carlsberg portfóliójába került a márka. A cégmonstrumok a jellegükből fakadóan rossz gazdái a helyi specialitásoknak, és ez itt igazán látványosan meg is mutatkozott: 2000-ben jelentősen visszaesett a forgalma, majd új logót és új stílusú reklámokat vetettek be, melynek eredményeként évi 200 millió pint sört termelt a gyár - de mostoha sorsát jelzi, hogy egy honlapot sem készítettek a márkának, sőt a dán óriás rendszerint kifelejtette a portfóliójába tartozó sörök felsorolásánál is. Az üzleti bukás törvényszerű volt. A Carlsberg ígérete szerint 2011-ben Northamptonban újra indul a termelés, de ne komolytalankodjunk: maximum a márkanév marad a Tetley's-ből.
Hattyúdalnak is tekinthető az utolsó pint, amit 15 nappal a gyár bezárása előtt fogyasztottunk és így értékeltünk: "Guinness-t idéző tigriscsíkos tisztulás utáni sötét borostyán, vörösesbarna színével, John Smith's-szintű habjával igazán kellemes látványt nyújt. Sűrű textúrája, gyümölcsös íze és illata is kedvünkre való, ezt jól ellenpontozza finoman adagolt komló. Simulékony és krémes, ezek a legfőbb tulajdonságai. Sajnos extra cold változatban fogyasztottuk, túl hidegnek találtuk. Érdemes lenne összevetni a John Smith's-szel hasonló körülmények között, elképzelhető, hogy nincs közöttük akkora különbség, mint amit a pontszámok mutatnak." Képünkön a Carlsberg-korszak előtti, klasszikus logo szerepel.
A Bateman's remek időzítéssel használta ki, hogy a prémium ale-ek otthoni, üveges fogyasztása folyamatosan bővül, 2006-ban és 2007-ben is mintegy 25%-kal tudta bővíteni a piacát, ez független gyártóként több mint figyelemre méltó. Ebben a növekedésben jelentős szerepe volt a tucatnyi szezonális termékének, melyek csak az év bizonyos időszakaiban kaphatók. Ezek egyike az Autumn Fall is.
Rubintvörös színű bitter, gyenge habbal. Barátságos ízvilág: karamell, citrusok, pirított maláta, nagyon kevés szénsav. Utóíze gyorsan lecseng, előnye hogy könnyen iható (eladható), gyengéje az erőtlen komlókarakter. Csapolt formában fogyasztottuk, de valószínűleg az üveges változat is nyitva hagyja a kérdést: Ez egy erős közepes a brit szupermarket felhozatalban vagy elégséges a független sörfőzdék specialitásai között??
Megsemmisítő vizuális csapást mér a Robin Hood Bitter sörcsap dekorációja a gyanútlan pub-látogatóra.
Az rendben van, hogy nem minden sör rendelkezik olyan szintű tipográfiával, mint mondjuk a London Pride, de ez a dekoráció olyan, mintha egy óvodás vízfestékezésére ráragasztották volna egy műkedvelő karikaturista rajzát. A betűtípuson sem gondolkodott sokat az Ismeretlen Alkotó, de az legalább nem súlyosbít az összhatáson. Robin Hood egy jelmezbálba tévedt, beszívott sógunra hasonlít leginkább.
A Nottingham Brewery az egyszerű de stílushelyes dekorációival egy határozott és vállalható tipográfiai vonulatot követett (és az állandó jelleggel kapható söreinél jelenleg is követ):
Az önjelölt grafikus kolléga a jelek szerint elsősorban gyártó idényjellegű specialitásaira szakosodott. Vegyük górcsó alá az eddigi pályafutása stációit.
Bemelegítésképp a Trafalgar Triumph esetében megelégedett azzal, hogy a szokásos alapcímkére ráhegesztett egy teljes mértékben stílusidegen színes festményt, amit olyannyira meghagyott a maga szögletes valójában, hogy holmi körbevágással sem bajlódott. A felső ívre hajlított név betűtorlódásán most lépjünk túl.
Vélhetően sikert aratott a címkehegesztés, időközben újabb sör specialitások kerültek a választékba, és akkor egyszercsak elszabadult a vizuális pokol.
Az Ismeretlen Alkotó szárnypróbálgató, naívrajzos korszakában készült a "Newcastle United mezben focizó szarka" című alkotás. Gondolom kirobbanó siker volt a helyi Forest ultrák körében, tehát a kis regionális sörfőzde marketingese jókora luftot rúgott, duplán. Vagy tételezzük fel a legjobb esetet: ezzel a kedves karikatúrával akarták bevezetni a terméküket az iskolai álarcosbálokon résztvevő szülőknek.
Az érett korszakába lépett Alkotót megihlették korának technikai vívmányai, és a képszerkesztő programban sikeresen felfedezte az árnyékolás effektet. Az olyan apróságokon most ne akadjunk fenn, hogy a trendi villamos vagy csuklósbusz némileg nehezen illeszthető a cég címkéinek eddigi sorozatába, sőt emeljük ki a dicsérendő pontot: a színek passzolnak. Tehát itt csak a kompozíció alapjai vetnek fel kínos kérdéseket.
És a Mestermű, a Big Wheel. Nagy névhez illő, grandiózus koncepciót valósított meg az Alkotó. A letisztultság, az áttekinthetőség és olvashatóság nonplus ultrája, kép-a-képben funkció, meg amit akartok. Újszerű címke-megközelítés, hogy az írott információk szelektálását a fogyasztókra bízta: a gyártó, a márkanév, az alkoholtartalom és az alkalom egységes, a teret maximálisan kihasználó méretben került elhelyezésre. Adta neki az ívet a Művész Úr derekasan, duplán jár az óriáskerék!
És akkor ejtsünk pár szót a Bitterről is. A Nottingham Brewery egyik szezonális söre, és ahogy a gyártótól megszoktuk, nagyon kellemes, enyhén gyümölcsös illatú, közepesen telt, kiegyensúlyozott, klasszikus ale-t kortyolhatunk, száraz, komlós utóízzel. Klasszikus, de nem klasszis bitter. A márkatárs Refectory-nál kevésbé karakteres, különlegességét a háromféle komló adja. A mellbevágóan igénytelen sörcsap dekorációt pedig tekintsük afféle humoros szexepilnek.
A sörgyár története - kis szépséghibával - ásványvíz palackozó üzemként indult 1865-ben, majd alacsony alkoholtartalmú sörök exportjával is foglalkoztak. 1930-ban az ásványvíz üzletágtól megváltak, majd a XX. század utolsó negyedétől számos tulajdonosváltáson esett át a cég. Jelenleg úgy tűnik, sikeresen tudnak tovább működni: a palackozott söreiket Nagy-Britannián kívül Észak-Amerikában is forgalmazzák, tesztalanyunkat pedig liszenszként Cipruson is főzik.
Nem vagyok nagy híve az erőltetett arculatépítő legendagyártásnak, de a Moorhouse jól csinálja: egész jó kis háttértörténetet kerekítettek, amiben helye van a jócsajoknak, tetszelgés az U.S.A. piacának, sőt a természeti szépségnek is, itt mindháromra látunk példát.
A Pendle Witches Brew a sörgyár abszolút csúcsterméke. Sötét arany szín, kissé élesztős illat, valamint süteményes, karamellás íz jellemzi, némi pirított gabona aromával. Spongyabob véleménye szerint "több íz van egy pintben, mint egy láda magyar sörben".
Margaret Thatcher szülővárosában, Grantham-ben működik ez a mikro-sörfőzde, melynek érdekessége, hogy alapítója, tulajdonosa és vezető főzőmestere egy hölgy, Sara Barton.
Sara 1996-ban, miután az USA keleti partvidékének virágzó mikro-sörfőzdéit végiglátogatta, a hagyományos brit ale-ek frissítésének, megújításának szándékával tért vissza Angliába. Két évig mindössze heti átlag 5 hordónyi kézműves sört készített, és jelenleg sem haladja meg a termelése jelentősen a heti ötvenet. Célja világos: kitűnő sört készíteni, sokkal jobbat, mint a nagy sörgyárak. Ennek érdekében saját élesztőt, valamint a brit mellett amerikai komlófajtákat is használ.
Wicked Women márkanév alatt közel kéttucat sört hozott forgalomba, a többségét kifejezetten a tengeren túli bevezetésre pozicionálva. És mindez csak a kezdet Sara számára: jelenleg az üveges sörök bevezetésén dolgozik, a receptúrák már készen vannak...
A Hop A doodle Doo világos réz színű, élesztős-savanykás illatú sör, habja krémes. Kávés, gyümölcsös telt ízét, széles zamat-spektrumát négyféle malátának és háromféle komlónak köszönheti. Nagyon-nagyon szerethető, gondosan kidolgozott pale ale.
Az Archers (Íjászok) rövid, de imponálóan eredményes karriert futott be: 1979 és 2007 között csaknem 190, igen százkilencven féle ale-t dobott piacra, a sörgyár pedig a hordós ale értékesítők nagyjai közé került. Nem érték be pusztán a mennyiséggel: söreik számtalan díjat nyertek - bár igazán top ligás termékük nem volt. Talán ez a termelékenység, talán a klasszis húzónév hiánya okozta, de a gyár gazdasági nehézségekbe ütközött, emiatt eszközei és márkaneve 2007-ben új tulajdonoshoz került, aki a teljes termelést átalakította, más telephelyre költöztette.
A váltás hatásait fogyasztóként kevésbé tudjuk üdvözölni, ugyanis a Harvest Ale sajnos most nem csillogtatta meg a korábbi erényeket: se habja, se karaktere az opálos folyadéknak. Szellős, de mégsem találtuk frissítőnek, simulékony, de pont hogy hiányoltuk belőle a kellemes keserűséget, elvégre bitterként pozicionálta a gyártó. Spongyabob korábban gyakran viszonyítási alapként utalt az Archers Indian Pale Ale-jére, most csalódottan közölte, hogy tesztalanyunkat szappanbuborék fújó játékokban látná szívesen.
Kizárólag az egyik legjobb ortodox pub, az 1437 óta működő The Bell Inn számára főzött és csak itt kapható, helyben fogyasztható sörről postolunk most, igen, sznobriadó. Mivel az ominózus hetedik napon a jó öreg a legenda ellenére nem pihent, hanem Bell Inn nevű kocsmákat teremtett mindenfelé, most pontosítunk: erről beszélünk.
A kocsma épülete egykoron egy Karmelita kolostor ebédlője volt, míg VIII. Henrik be nem záratta. Innentől világi kocsmaként működött - áldassék az ilyen üdvös államfői döntések mindegyike -, a nevét pedig még a szerzetesek idejében a külső falon elhelyezett kis harangról kapta. (Tesztalanyunk neve pedig az említett egykori ebédlőre utal.)
A blogon már emlegetett Ye Olde Trip To Yerusalem, a Ye Olde Salutation Inn és a The Bell Inn között van némi szurkálódás, ugyanis mindhárman - különböző indokokkal - a legrégebbi brit kocsmának tartják magukat. Vendégként ebből azt tapasztalhatjuk, hogy mindhárom különleges és hangulatos hely, barátságos kiszolgálással.
A Nottingham Brewery söreinek páratlan illatát többször méltattuk e blogban- pl. itt és itt -, és a Refectory fűszeres, gyümölcsösen finom illata tovább erősítette az elfogultságunkat. Karakteres, erős, remek, telt ízek jellemzik, nem sokkal elmaradva műfaja klasszisaitól.
Az ócska név, a slampos reklámanyagok, az erőltetett cégarculat miatt sok jót nem vártam az Iceberg-től, ehhez képest pozitív meglepetést okozott.
A kétféle angol mellett egy amerikai komlófajtát is tartalmazó sör eredetileg egyetlen alkalomra, a 2006-os CAMRA fesztiválra készült, de az egyértelműen sikeres fogadtatás miatt 2007-től folyamatosan a választékában tartja a sörgyár, sőt üveges változatban is forgalomba hozta.
A modern palackozási technológiának köszönhetően az eredeti receptúra szerint készült sört már nemcsak az apró Oving faluban járók fogyaszthatják.
"Guinness-t idéző tigriscsíkos tisztulás utáni sötét borostyán, vörösesbarna színével, John Smith's-szintű habjával igazán kellemes látványt nyújt. 
Rubintvörös színű bitter, gyenge habbal. Barátságos ízvilág: karamell, citrusok, pirított maláta, nagyon kevés szénsav. Utóíze gyorsan lecseng, előnye hogy könnyen iható (eladható), gyengéje az erőtlen komlókarakter. 
Az rendben van, hogy nem minden sör rendelkezik olyan szintű tipográfiával, mint mondjuk a 
Bemelegítésképp a Trafalgar Triumph esetében megelégedett azzal, hogy a szokásos alapcímkére ráhegesztett egy teljes mértékben stílusidegen színes festményt, amit olyannyira meghagyott a maga szögletes valójában, hogy holmi körbevágással sem bajlódott. A felső ívre hajlított név betűtorlódásán most lépjünk túl.
Az Ismeretlen Alkotó szárnypróbálgató, naívrajzos korszakában készült a "Newcastle United mezben focizó szarka" című alkotás. Gondolom kirobbanó siker volt a helyi 
Az érett korszakába lépett Alkotót megihlették korának technikai vívmányai, és a képszerkesztő programban sikeresen felfedezte az árnyékolás effektet. 
És a Mestermű, a Big Wheel. Nagy névhez illő, grandiózus koncepciót valósított meg az Alkotó. 
Nem vagyok nagy híve az erőltetett arculatépítő legendagyártásnak, de a Moorhouse jól csinálja: egész jó kis 
A Hop A doodle Doo világos réz színű, élesztős-savanykás illatú sör, habja krémes. Kávés, gyümölcsös telt ízét, széles zamat-spektrumát négyféle malátának és háromféle komlónak köszönheti. Nagyon-nagyon szerethető, gondosan kidolgozott pale ale.
A váltás hatásait fogyasztóként kevésbé tudjuk üdvözölni, ugyanis a Harvest Ale sajnos most nem csillogtatta meg a korábbi erényeket: se habja, se karaktere az opálos folyadéknak. 
A kocsma épülete egykoron egy Karmelita kolostor ebédlője volt, míg VIII. Henrik be nem záratta. Innentől világi kocsmaként működött - áldassék az ilyen üdvös államfői döntések mindegyike -, a nevét pedig még a szerzetesek idejében a külső falon elhelyezett kis harangról kapta. (Tesztalanyunk neve pedig az említett egykori ebédlőre utal.)
Utolsó kommentek