Képzeljünk el egy templomot. A történeti hűség kedvéért egy (egykori) unitárius templomot.

Ami így fest kívülről:



Tegyük fel, hogy az egykori osztálykirándulások múzeumlátogatásai nem taszítottak el egy életre minden, közepesen vagy annál kevésbé érdekes régi épület megtekintésétől; és/vagy bárminő nemes megfontolásból be kívánunk lépni e szent falak közé.
És akkor ez a látvány tárul a szemünk elé:


Bizony, ezek, itten márpedig isznak, és nem csak misebort. És esznek. És kufárokat gazdagító drága pénzért, mert mint a képekből könnyűszerrel megállapítható, ez nem a low-budget leittasodások optimális helyszíne. Szolidan azért már többször is tiszteletünket tettük az itt felszolgált sörök előtt - ennek köszönhető, hogy az esti és a napközbeni hangulatot is meg tudjuk mutatni a fotókon.

Hétvégi éjszakákon disco party helyszíne a városszerte csak "Church pub"-ként emlegetett szórakozóhely, még belegondolni is tereh, mi minden történhet itt, különösen ha figyelembe vesszük a mellékhelyiségben felszerelt óvszer-automata bőséges választékát.

A hely neve egyébként Pitcher & Piano, a névadó cég egy rakat príma bárt üzemeltet a szigetországban, de valószínűleg egyet sem ilyen rendhagyó helyen, mint a nottinghami.

Nálunk a pontozás valami ilyesmi:
Megdöbbenés: 5/5
Belsőépítészet: 4/5 (szigorú ítészek levonása a kissé elnagyolt kazettás mennyezetborításért)
Árak: 2/5 (nem is vártunk mást)

Nálatok?