Túl sok a csicsa. Itt egy ellenpont sorozat a rettenetes helyi viszonyokról. Szociografikus rémdokumentáció:
napielet.hu/napi/rovat/egy_sor_szakallal

Valoban minden pubnak van valami csicsaja, de legalabb a legszarabban sem kell a falnak hattal kozlekedni, es konstans 3 font korul mozog a sor ara :)

Padlószőnyeg!

Túl sok a csicsa ? Ezekben a pubokban a tárgyi eszközök nagyrésze öregebb, mint a nagyapád nade ! ...menj el egy magyar sörözőbe/étterembe. Jellegtelen, hangulat zérus, az árak tekintetében meg változatosabbak, mint a DNS spirál, pedig az az etalon a változatosság fogalma esetén. Most arról nem is szólok, hogy a pubok jelentős hányada évszázadok óta adott helyen, adott néven üzemel. Ez ott hagyomány, mármint a munka után a kollégákkal, barátokkal vagy haverokkal való csevegés. Ennél jobb csapatépítést senki nem talált még ki. Tudom, mert vettem részt az itthon divatos "basszunk be a hétvégén, dugjuk meg valamelyik kolleginát" tipusú csapatépítésen is és dolgoztam kint is. :) Ott jobb a csapat.

Már bocs, 0xFFF, tudod abban nem nagyon lehet vitatkozni, hogy kinek mi tetszik jobban, ez nem meggyőzés kérdése.
Nekem egyébként sokkal jobban tetszettek a vidéki kisvárosi angol és ír kocsmák, azokban jobban érződött a történelem lehelete, mint a vikszolt helyeken.

én a Leicester Square-en ültem be többször ilyen pubba, nekem is az a véleményem, hogy a pub meg a kocsma rohadtul mást jelent, többször végigcsodáltam, ahogy a jól öltözött úr akár egyedül is bejön, leül a 200 éves kopott padra, a cincér egy kérdés nélkül hozza az Ő megszokott sörét, leteszi, az úr pedig teljes nyugalommal elkortyintgat.
munka után lehetett.

én meg ott moziztam órákat, lesve ezeket a pofákat, az egész helyzetből meg valami olyan biztonságos, derűs nyugalom áradt, hogy na.

ez a sok "csicsa" ezzel a hangulattal együtt nekem hihetetlenül bejött.
legtöbbször csapolt Guiness-t ittam, nem volt olcsó, de szartam rá.
akarom mondani, nem érdekelt. :)

ezért jók ezek a pubok.

volt még egy típus, amit imádtam, a padlószőnyeges, az olyan pub, mintha 3-4 éve kiköltöztették volna onnan egy angol családot, és azóta kocsmaként amortizálódik a lakás. imádtam. :)

A Temple környékén ültünk be egyszer egy pubba és először nem értettük, hogy miért van tele könyvekkel az egész. Pár perc múlva rájöttünk: a vendégkör döntő részben a környező ügyvédi irodák munkatársaiból került ki (ez a jogásznegyed), a könyvek pedig az angol jog alapját szolgáló precedensgyűjtemények voltak.

Az Angol Pub külön bejegyzést érdemel. Magyarországon nincs hozzá fogható. Az valóban a közösségi élet színtere, ahol jó enni és jó inni. Az árak egy nagyságrendben mozognak, ezért senkit nem ér kellemetlen meglepetés a szémla megtekintésekor.

Ja és Abbot a kedvenc: Sajnos a minőség igen hordófüggő. Ittam már mosogatólé ízű sört is, de akkor azt rögtön cserélték.

Van valami párhuzam a viktoriánus pubok és a(z egykori) magyarországi (budapesti) kávéházak között. Mindkettőt nagy terek, gazdagon díszített berendezés, nagy ablakok, függönyök, tükrök, csillárok jellemzik. (A korábbi pubok persze jóval egyszerűbbek, és inkább több, kisebb helyiséből állnak (pl. George Inn, Ye Olde Cheshire Cheese)).
A közönség ott is, itt is a (jó értelemben vett) köznép, akik második -- ha épp nem első -- otthonuknak választottak egy-egy pubot, vagy kávéházat. A lényeg a kommunikáció, a megpihenés egy újság vagy könyv társaságában, és nem a leittasodás.
De azért láttam már olyat is (St. Patrick nap másnapján), hogy az előző nap még békés pubnak nem volt ajtaja...

Pubok terén Cambridge az egyik etalon város, sajnos csak pár hetet voltam, de éveket el lehetne tölteni azzal hogy felfedez és végig iszik-eszik mindent az ember.