Abbot Ale

Egy igazi nagyágyú, a tradicionális, meghatározó ale-k egyike. Természetesen leírhatjuk a sötét óarany színét, a tömör, mintaszerű habját, a keserű kávé - karamell ízét, a stoutokat idéző kellemes utóízt, de amikor a sajnos már elhunyt sörguru Michael Jackson azt írja róla, hogy "egyike a sörvilág igazi egyéniségeinek", nekünk a felesleges okoskodás helyett a főhajtás marad.
Sörgerilla: 8,5
Spongyabob: 8
Smeagol: 8

Timothy Taylor's Landlord Pale Ale

Nincs még egy sörfőzde, amelyik olyan szorgos elhivatottsággal futtatná a zászlóshajóját, mint a tesztünk alanya. Kétszer is megkapta a Legjobb brit sör díját, a '80-as években kétszer volt az Év söre, szinte csalódás az az év, ahol "csak" valami dobogós hely jutott saját kategóriájában, a bitterek között. Emlékeim szerint az ilyen túlbuzgó eminensek szokták a szüneteket fejjel lefelé tölteni a fizikaszertár kukájában, a Landlord ennek ellenére szimpatikus és meggyőző volt, indokoltan választotta a gyártó a marketing ezen formáját.
Sötét arany szín, korrekt hab, extra keserű, de komplex, mély íz, néhol szinte mézes felütéssel. Egy remek, Fellows, Norton & Clayton nevű pub-ban fogyasztottuk.
Sörgerilla: 9
Spongyabob: 8,5
Smeagol: 6

Fuller's London Pride

Mit lehet arról a sörről írni, melynek ízét Stephen Cox neves sörszakíró sommásan az angyalok táncához hasonlította? Amelyik szintén minden jelentős brit és nemzetközi díjat bezsebelt? Amelyik Smeagol kolléga (és valószínűleg sok más sörkedvelő számára) a legszebb logo birtokosa? Annyit tehetünk, hogy összevetjük egy kategóriatársával, ami jelen esetben a John Smith's Extra Smooth.
A London Pride világosabb, íze kevésbé keserű-füstös, de finoman kimunkált.
Sörgerilla: 8
Spongyabob: 7
Smeagol: 7

John Smith's Extra Smooth

Talán ezt a sört emlegettük leggyakrabban az angol sörtúrák közötti időben, nem véletlenül, hisz a kétségtelenül prémium minőség olyan látványosan párosul a népszerűséggel, mint a Guinness esetében, azaz szinte nincs pub John Smith's nélkül. Ráadásul a dobozos (!) változat képes közel hasonló élményt adni, mint a csapolt, ami azért igen figyelemreméltó bravúr - itt a másik Guinness párhuzam. A harmadik pedig a páratlanul sűrű, tömör hab.
A szabadcsapat véleménye megosztott volt a London Pride versus John Smith's párbajban: Smeagol az előzőt, Spongyabob az utóbbit kedveli jobban, Sörgerilla pedig úgy van vele, hogy hajszálnyival a London Pride ízlett jobban, de a John Smith's parádés megjelenése (sötétebb szín, tömörebb hab) döntetlenre hozza az állást.
Sörgerilla: 8
Spongyabob: 9
Smeagol: 6,5 

Wells Bombardier

A The Old Dog and the Partridge nevű remek pubban fogyasztottuk ezt az opálos méz színű, erős (5,2%) bittert, melynek imázsát és marketingjét erőteljesen az angol nemzeti büszkeségre építik, így sajna nem hiszem, hogy olyan jelentős sörfogyasztó népeknél, mint például az írek vagy a németek átütő sikerre számíthat, pedig igazán kitűnő.
Sörgerilla: 7,5
Spongyabob: 8,5
Smeagol: 7

Deuchars IPA

Ha élcelődtünk a Landlord - egyébként indokolt - díjesőjén, akkor meg kell jegyeznünk, hogy mindez igaz a Caledonian Brewery zászlóshajójára is. A több tucat díj közül kiemelkedik a 2005-ös világbajnoki cím, ahol a 30 szakértőből álló nemzetközi zsűri a 150 versenyzőből tesztalanyunkat hirdette győztesnek.
Az IPA egyébként annyit tesz, hogy India Pale Ale, ami egy erősen komlózott, testes, az átlagosnál rendszerint magasabb alkoholtartalmú világos ale-t takar, eredete a gyarmatbirodalmi időkre nyúlik vissza. Rengeteg cég gyárt IPA söröket, ez feltétlenül a legjobbak közül való.
Sörgerilla: 7,5
Spongyabob: 8
Smeagol: 7