Egy ideig én magam is úgy gondoltam, hogy a dohányfüst-mentes kocsma valami olyasféle kivitelezhetetlen fantazmagória lehet, mint mondjuk egy Mónika show, ahonnan hiányoznak a fogatlan csúcsböszme populáció aktív tagjai.

Aztán a legnagyobb döbbenetemre a gyakorlatban tapasztaltam, hogy a dolog igenis működik, a hazaival összehasonlíthatatlanul nagyobb kocsmakulturális tradíciókkal megáldott országokban is.

Itt szívnak, akik szívni akarnak:

A teljesség igénye nélkül pár európai ország, ahol teljesen vagy részben - de a jelenlegi magyar szabályozásnál mindenképp radikálisabban - korlátozták a vendéglátóhelyi füstölést:
Írország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Svédország, Spanyolország, Szlovénia, Málta, Belgium, Észtország, Litvánia, Észtország, Finnország, valamint az egy főre eső tiszta alkohol fogyasztásban világelső Luxemburg. És idebiggyeszthetjük végülis Törökországot is - bár 25 milliós, önálló kultúrájú kisebbségüket folyamatos katonai agresszió alatt tartó országokat legfeljebb földrajzilag lehet Európával összefüggésben emlegetni, de ez persze egy másik tematikus blog témája lehetne.

A német tartományok közül ahol már tilos: Alsó-Szászország, Baden-Württemberg, Bajorország, Berlin, Brandenburg, Bréma, Hamburg, Hessen, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Schleswig-Holstein, Szász-Anhalt; és a maradék 5 tartomány is csatlakozik a tilalomhoz még az idén.

Idehaza természetesen félreverik a harangokat a kocsmárosok, miszerint a) elmaradnak a vendégek, b) nem tudják megoldani az elszeparált, elszívóval felszerelt helyiségek kialakítását.

Szerintem meg a hazai kocsmárosok jó része - tisztelet az egyébként örvendetesen szaporodó kivételeknek - maximum a pancsolt fröccsök szervírozásában kompetens, semmiképp nem a stratégiai döntések meghozatalában. Elvégre a Zeneakadémia sem kéri ki a Fekete Pákó - No Thanx - Nox gagyitengely hozzájárulását a kurzusai összeállításához.

Ami a sirámokat illeti:
a) A vendégek nem maradnak el. Angliától Bajorországig mindenhol siránkoztak a vendéglátósok egy sort, aztán mégis túlélték, mert a vendégek elsöprő többsége képes az alkalmazkodásra, sőt, egy füstmentes hely még bővíteni is képes lenne a célközönségét. Ja, hogy ez szemléletváltozást feltételez és befektetést igényel? Naná, bingó, és ez nyilván nehezebben megy mint egy kis jajveszékelés.
b) Ha nem tudják megoldani, hát majd bezárnak, a piac igényei alapján majd lesz más, aki meg tudja oldani. Nem muszáj kocsmát működtetni, nem elemi iskola vagy mentőszolgálat ugyebár.

Egyébként csak idő kérdése mindez, az Európai Parlament elsöprő többséggel támogatta azt a jelentést, ami 2011-et jelölte meg a teljes és általános dohányzási tilalom bevezetési dátumaként, beleértve a vendéglátóhelyeket is.
Ez egyelőre csak afféle ajánlás, nem kötelező érvényű, és bár az EU malmai sokszor lassan őrölnek, olyan kínos bohózat azért nem várható, mint amit idehaza megszokhattunk, legutóbb pl. a kétütemű környezetborzasztók átalakításának / kivonásának most éppen 2012-re kitolt határideje kapcsán.